Kedves Barátaink!

2010. május 11-én RELAX és SIESTA koncert lesz a Take Five Jazz klubban.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Hely: Take Five Jazz Klub
Cím: Bp. Paulay Ede u. 2.
Idő: 2010.05.11. Kedd
kezdés: 21-22 h RELAX , majd 22.20-23.30 SIESTA
beugró: 1000 Ft

Nagy buli lesz, várunk!

asztalfoglalási lehetőség (ajánlott élni vele): +36/30-986-88-56

Újra SIESTA

Hosszú hallgatás után újra együtt a SIESTA zenekar. November végén egy jó kis "ereszd el a hajam" buli lesz a Lompos Farkas Sörözőben, amolyan "SIESTA 20 éves" buli. Minden kedves érdeklődőt szerettel várunk.

2009.11.20. Péntek


Hely: Lompos Farkas Söröző
Cím: VIII. ker. Fiumei u. 8
Idő: 2009.11.20. péntek 21h
Vendég: Beta Block Blues Band
Beugró: 500 HUF
_____________________________

Egy nóta:
Veterán autók rangadója... (video)


A SIESTA zenekarról:

Az 1989-ben alakult - éppen 20 éves! - zenekar műfaja intrumentális jazz rock. Az inkább jazzes zongora és szintetizátor mellett az inkább rockos gitár egyéni hangzásúvá teszi a zenekart. Ének nincs, ezért a szólisztikus hangszereknek döntő szerepe van minden kompozícióban. A zenéket nagyrészt Ludvig Rezső és Dömötöri Jenő komponálta, de megszólalnak nóták a régebbi SIESTA verziók zeneszerzőitől is pl. Rózsa Laci, vagy Furiák Laci barátaink tollából, sőt még egy Török Ádám szerzemény is hallható lesz...

A zenekar tagjai:

Berki Józsi basszgitár
Csanaki Gyuri dobok
Dömötöri Jenci gitár
Ludvig Rezső zongora, szintetizátor
Kovács Balázs zenekarvezető és örök drukkerünk


A buli programja:
- Ballada
- Veterán autók rangadója
- Viziló vízió
- Brazil szerető
- Az úton
- Happy day
- Peep show
- Végtelen utazás
- Török Ádám: Alligátor
SZÜNET
- Szieszta
- Régi emlék
- Palma de Mallorca
- Blues a nénikém térdéhez
- Makramé
- Holdtölte
- Lekváros Fánk(y)
- Slendrián blues az Ülő Bölényhez
- Isztambul

Egy igaz történet

Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek. Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Isten éltessen Pinyó!

Köves Miklós - ismertebb nevén Pinyó - 60 éves. Ezt a tekintélyt parancsoló évfordulót méltó módon ünnepeltük a PECSA-ban január 17-én este fél 9-től majdnem éjfélig. Egy egész életpályát bemutató, több, mint három órás rock koncertet élvezhettünk szombaton, ahol szinte minden zenész, aki valaha is együtt játszott Köves Miklóssal, eljött és együtt ünnepelt vele, velünk. A koncert néhány Mini nótával indult a jelenlegi felállással, majd Török Ádám konferansziéjával zenekarról zenekarra, korszakról korszakra léptek fel a 70-es, 80-as, 90-es évek rockzenekarai amiben Pinyó hozta a "kettőnégyeket" és egyéb ritmusokat. A fellépő zenekarok sorrendben: Régi Nonstop, Új Nonstop, Piramis, RABB, Besenyő Blues Band, végül ismét a Mini; ez a rocktörténeti időutazás a teljesség igényével mutatta be Pinyó dobok mögött töltött 44 évét. Sajnos a Piramisból Révész Sándor és Som Lajos nem jött el két nótát eljátszani Pinyó 60 éves szülinapján, ami "első látásra" nem tűnik szép gesztusnak tőlük. Ezzel együtt a Piramis nóták is jól szóltak. A kivetítőn az élő tartalmak mellett régi fényképfelvételek és klipek is szórakoztatták a nosztalgiázó teltházat. A buli végén az elmaradhatatlan jamsession, ahol mindenki "rázott" egy kört a bluesban. Vagy háromszor is visszatapsoltuk Pinyót! A buli legvégén koccinthattunk az ünnepelttel.
Isten éltessen sokáig és még sok jó bulit kívánunk, Pinyó!

Felejthetetlen...(Zene)

Január 1-én felejthetetlen élményben volt részem: a Magyar TV lejátszotta a 2008. nov. 14 felvett, "Ő és Carmen" c. koncertfelvételt Horgas Eszter és Al Di Meola főszereplésével. Elbűvölten néztem és hallgattam ezt a csodát, amit színpadra varázsolt a művésznő és a "nagy Ő". Persze a világhírű gitárművész és hazánkban méltán legismertebb és legszeretettebb, mindig új utakat kereső fuvolaművésznő mellett nem szabad elfeledkeznünk a zenekar többi kiválóságáról sem, Gumbi Ortiz percussion, Peo Alfonzi gitár, Lantos Zoltán hegedű, Hárs Viktor bőgő, Cseke Gábor billentyűk, valamint Kaszás Péter dobok. Ebben a több, mint másfél órában oly magas szintű zenei profizmust, virtuóz hangszerjátékot, szívhez szóló harmóniákat, érdekes és szellemes hangszerelési megoldásokat hallhattunk, láthattunk, hogy napokig hatása alatt voltam. Metronom pontossággal szólaltak meg minden hangszeren még a 32-ed ritmusok is, egyszerűen hibátlan buli volt. Egy szomorúságom van, hogy élőben nem láthattam. Bízom benne, hogy az "Ő és Carmen" és más produkciók is színpadra kerülnek még a jövőben ezekkel a csodálatos művészekkel...