2009. november 2., hétfő

Újra SIESTA





Hosszú hallgatás után újra együtt a SIESTA zenekar. November végén egy jó kis "ereszd el a hajam" buli lesz a Lompos Farkas Sörözőben, amolyan "SIESTA 20 éves" buli. Minden kedves érdeklődőt szerettel várunk.




2009.11.20. Péntek


Hely: Lompos Farkas Söröző
Cím: VIII. ker. Fiumei u. 8
Idő: 2009.11.20. péntek 21h
Vendég: Beta Block Blues Band
Beugró: 500 HUF
_____________________________

Egy nóta:
Veterán autók rangadója... (video)


A SIESTA zenekarról:

Az 1989-ben alakult - éppen 20 éves! - zenekar műfaja intrumentális jazz rock. Az inkább jazzes zongora és szintetizátor mellett az inkább rockos gitár egyéni hangzásúvá teszi a zenekart. Ének nincs, ezért a szólisztikus hangszereknek döntő szerepe van minden kompozícióban. A zenéket nagyrészt Ludvig Rezső és Dömötöri Jenő komponálta, de megszólalnak nóták a régebbi SIESTA verziók zeneszerzőitől is pl. Rózsa Laci, vagy Furiák Laci barátaink tollából, sőt még egy Török Ádám szerzemény is hallható lesz...

A zenekar tagjai:

Berki Józsi basszgitár
Csanaki Gyuri dobok
Dömötöri Jenci gitár
Ludvig Rezső zongora, szintetizátor
Kovács Balázs zenekarvezető és örök drukkerünk


A buli programja:
- Ballada
- Veterán autók rangadója
- Viziló vízió
- Brazil szerető
- Az úton
- Happy day
- Peep show
- Végtelen utazás
- Török Ádám: Alligátor
SZÜNET
- Szieszta
- Régi emlék
- Palma de Mallorca
- Blues a nénikém térdéhez
- Makramé
- Holdtölte
- Lekváros Fánk(y)
- Slendrián blues az Ülő Bölényhez
- Isztambul

2009. július 10., péntek

Lilla Baba...














Kis kezekben nagy jövő

Kicsi rózsabimbó,
élted hajnalán
szunnyadozz csak párnád
hófehér haván.
Ringat jó anyácskád,
ezer gondja van rád,

féltő szívvel virraszt
sok-sok éjszakán.



(Csanádi Imre)


Első hét... (video)

Első hónap... (video)

Három hónaposan... (video)

2009. március 29., vasárnap

Ki érti ezt? - egy Valentin napi ARC koncertről a Big Bike Pubban





Akármennyit töröm a fejemet, sehogy sem értem...








Eljött a nagy nap, végre ismét fellép az ARC zenekar, az ismert, kellemes koncert előtti izgalom lesz úrrá rajtunk, zenészeken. Ezúttal a nagyszerű Big Bike Pub-ban lesz a koncsertó; már hónapokkal ezelőt lefixáltuk a helyet, időpontot. Legtöbb szórakozóhely ezt teszi, gyakran már fél évre előre beosztja a zenekarokat, programokat.



Az ARC zenekar programszervezője annak idején egész estés, önálló buliban állapodott meg a Big Bike Pub tulajdonosával. Néhány héttel a buli előtt böngészgetek a NET-en és eszembe jut, hogy megnézem a Big Bike Pub honlapját. Hát csudát látok: nemcsak az ARC együttes lesz aznap este fellépő, hanem a kiváló Cultus együttes is. Igen, a honlapról tudjuk meg, hogy az eredeti megállapodással ellentétben nem egész estés, önálló koncertünk lesz, hanem vendégzenekart is kaptunk. Remek, így még jobb estének nézünk elébe, hiszen a jó hangulatról két zenekar is gondoskodik.



Mikor odaérkeztünk a helyszínre, örömmel látom, hogy egy fél teherautónyi felszerelés gyönyörűen felállítva, beszerelve, "robbanásra" készen. Még nézni is gyönyörűség volt ezt a 21. századi technikát. Már majdnem azt éreztük, hogy ekkora terembe talán nem is kell ekkora teljesítmény, de régi zenész tapasztalat, hogy inkább nagyobb erősítők legyenek a kelleténél mint kisebbek, mert a hangerőt mindig lejjebb lehet állítani ha kell, ugyanakkor kevés annál szánalmasabb zenész probléma létezik, mint az, ha fulladoznak a hangszórók a túlvezérléstől, mert nem elég a teljeseítménye az erősítőknek. És amikor a Cultus zeneker a húrok közé csapott! Szinte CD minőségben, meggyőző, hasfaldöngető, rockos hangerővel szólaltak meg a jól ismert nóták. Egy remek koncertet hallhatott mindenki, kellemes, rockos hangulat alakult ki, majdnem tele is lett a Big Bike Pub rocker fiúkkal és lányokkal. Kétszer vissza is tapsolták a Cultus együttest. Az igazi "nagy buli"-nak látszólag minden feltétele adott volt, alig vártuk, hogy színpadra lépjen végre az ARC.
Elkezdődött az átszerelés.
Először levették a dobot.
Azután levették az egyik gitár alapot.
Azután levették a másik gitár alapot.
Azután levették a basszus alapot...
Nem baj, hiszen a programszervezőnk úgy "egyeztetett", hogy hangszerek és hagszeralaperősítők vonatkozásában minden zenekar a sajátját használja, de egyébként a ház komplett énekcuccal rendelkezik...
Aztán elkezdték leszerelni a nagy erősítőlánc ("énekcucc") egyik hangfalpárját.
Aztán leszerelték a nagy erősítőlánc másik hangfalpárját.
Aztán leszerelték a nagy erősítőlánc erősítőit...



Az "életet jelentő" deszkákon egy árva drót, egy árva csavar sem maradt.
És következik az ARC zenekar.
Felszerelés nélkül.... Ja, a Big Bike Pub vezetője szerint komplett zenekari felszereléssel rendelkezik a ház, így minden rendben lesz.
A "komplett zenekari felszerelés" a plafonba szerelt 2 db hangszóróból állt, melyet a plazma TV hangjának megszólaltatására használták, hogy az RTL klub műsorát ne csak lássuk sörözés közben, hanem halljuk is...



Két nótát "játszottunk". Ezalatt gyakorlatilag végig gerjedt a mikrofon, a billentyűkből semmi nem hallatszott, a gitár alaperősítő hangszórói szánalmasan fulladoztak a túlvezérléstől, az egész hangzás az előzenekarhoz képest úgy tűnt a gyanútlan hallgató számára, mintha a régi klasszikus, Socol rádióból szólt volna. (Fiatalabb olvasóim kedvéért: a szovjet gyártmányú, tranzisztoros Socol rádió volt az elfogadhatatlanul rossz minőségű, torz és élvezhetetéen zenei hangzás jelképe a 70-80-as években Magyarországon).
A közönség csak nézett.
Előbb a zenekarra, majd egymásra.
Söröztek, beszélgettek, nevetgéltek és észre sem vették, hogy az ARC zenekar két nóta után abbahagyta a zajongást.
Senki nem értette, mi történt, ez mi volt, a Cultus koncert után erre mi szükség volt.
Mi sem.



Életem messze a legelszomorítóbb, rossz álmokba illő, szörnyű fellépése volt.



Később kiderült, hogy egyszer régen a Cultus együttes is járt már így a Big Bike Pubban. Ezért ők béreltek és hoztak egy teherautónyi felszerelést, amit a koncert után állítólag vissza kellett vinniük.



Ha egy koncerten több zenekar is fellép, általában egyeztetnek a felszerelésről, szokás közös dobon, közös énekcuccon, gyakran közös basszuscuccon játszani, éppen azért, hogy ne legyen órakig tartó átszerelésre szükség. Ez az egyeztetés sajnos elmaradt. Kinek a hibája, nem tudjuk, de azért az elgondolkoztató, hogy hogy lehet az, hogy a Cultus együttes is és mi is a NET-ről tudtuk meg néhány nappal a buli előtt, hogy nem egyedül fogunk játszani Valentin napon a Big Bike Pubban.


Ki érti ezt, hogy ha már a koncert szervezői olyan szintű hozzá nem értésről tesznek tanúságot, hogy azt sem tudják, hogy egy rockzenekar elfogadható megszólalásának milyen feltételei vannak, akkor az ARC zenekar miért tette ki magát ennek a szörnyen megalázó helyzetnek, ahelyett, hogy eleve lemondta volna a fellépést? Én nem...

2009. március 19., csütörtök

Kommentár nélkül...

Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme


Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága


Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.

Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

petíciót

terjesztem elő:


Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.
Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.
A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.
Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték. Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.

A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálás adatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között - az alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)
További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.
A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:


David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.


Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”
Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”


Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”
Az angol diplomata „Peacemaking” címűkönyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”


Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.


A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.
A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.


A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő - jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.


Záradék:


A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.
Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.


Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.
A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény feltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.
E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.


Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár

2009. március 9., hétfő

Szaporodó blogok...

Új blogot indítottam, mely szülészeti és nőgyógyászati témákat érint közérthető formában. Nem szakmai fórumoknak szánom, hanem blogjaimat megtisztelő, írásaimat olvasó ismerőseim és általában az e témák iránt érdeklődők számára készülnek. Olyan szülészeti és/vagy nőgyógyászati problémákat igyekszem érinteni, melyek általános érdeklődésre tarthatnak számot, vagy akár kifejezetten ajánlott, hogy egy felnőtt nő tisztában legyen egyes részleteivel...



A szakmai blogba a "Fontos WEB oldalaim, melyeket figyelmedbe ajánlok..." rovaton keresztül, vagy a "Teljes profil megtekintése" oldalon keresztül juthatsz el.

2009. március 1., vasárnap

Egy igaz történet

Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek. Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

2009. február 4., szerda

Ki érti ezt? - Napi standolásról


Akármennyit töröm a fejemet, sehogy sem értem...



Ismét sikerült "nagy sikerrel" bevezetni egy olyan, korábban két ízben is elvetett rendelkezést, mely - borítékolható -, nem fogja elérni a célját. Rossz a vásárlónak, mert színvonal csökkenést fog tapasztalni, rossz a vállalkozónak, mert fölösleges konfliktusokat generál a munkatársaival, rossz és értelmetlenül bosszantó többletmunkát jelent a munkavállalónak. Mint oly sok átgondolatlan rendelkezés esetén, ebben az "új" - vagy inkább régi, de a torkunkon újonnan lenyomott -, napi standolási törvényben is látszik a döntéshozók egyfajta értelem nélküli erőszakossága. Az nem érdekes számukra, hogy ezzel mennyi értelmetlen és értéktermelés nélküli, bürokratikus többletmunkával terhelik az amúgy is siralmassá züllesztett vendéglátóipari vállalkozásokat. Az sem igazán érdekli őket, hogy a törvény automatikus velejárójaként megjósolható színvonalcsökkenés hogy fog minket, jóhoz szokott vásárlókat bosszantani. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ez a rendelkezés majd az ún. fekete gazdaság "kifehérítését" fogja szolgálni.

Nos... Ebből a gondolkodásból rögtön két tévedés is következik.

Az egyik az, hogy a tisztelt döntéshozó nem raritásnak, hanem általános működési elvnek képzeli az italhamisítást a vendéglátóiparban. Ez nagy tévedés. A vendéglátóipari vállalkozások nagyrésze becsületes, adófizető, törvénytisztelő vállalkozók tulajdona, akiket igazságtalanul és értelmetlenül sújt ez a rendelkezés.

A másik pedig egyszerű matemetikai tévedés, hiszen könnyen belátható, hogy ha valamely vállalkozó a szeszipari termékeket hamisítani óhajtja, ezt a ténykedést nem fogja megakadályozni a sűrűbb ellenőrzés, legfeljebb a "műveleteket" kell sűrűbben beiktatni a rendszerbe. Elméletileg a percenkénti, vagy másodpercenkénti standolás már hatékonyan meg tudná akadályozni az italhamisítást...


Ki érti ezt, hogy döntéshozó pozícióban lévő politikusok egy része miért nem gondolja tovább tervezett rendelkezéseik következményeit legalább néhány logikai lépéssel? Én nem...

2009. január 21., szerda

Gyönyörködni a csillagos égben...



Aki örömet lel tiszta éjszakán gyönyörködni a csillagos égben, akit elbűvölnek Naprendszerünk csodálatos égitestjei, akinek van, vagy szeretne csillagászati távcsövet, hogy megcsodálhassa a Szaturnusz gyűrűit, vagy népes hold-családját, aki ha tehetné, leszállna a Holdon hogy megbabonázva bámulja Földünket, ahogy a Nap fénye megcsillan az óceánokban, annak kötelező letölteni az ingyenesen hozzáférhető Stellarium 10.0 csillagászati szoftvert és fel kell telepíteni azt számítógépére. Ha ezt megteszi, akkor egy olyan eszköz birtokosa lesz, ami egyszerre ad kezébe egy hihetetlenül nagyteljesítményű virtuális távcsövet, egy időgépet, egy a gondolatnál is gyorsabb virtuális űrjárművet, amivel minden naprendszerbeli égitestre le lehet szállni, valamint egy professzionális csillagkép katalógust. Ennek a csodálatos szoftvernek segítségével elképesztő felbontásban szemlélhetjük Naprendszerünk bolygóit, holdjait, egyéb objektumait, a különböző csillagképeket böngészgethetjük jelen pillanatban, a múltban és tetszőleges jövő időben. Megcsodálhatjuk a jupiteri naplementét az Io-ról, vagy a Ganümédészről, de akár az Uránuszról vagy a Földről nézve is. Gyönyörködhetünk az 1999. augusztus 11-i totális napfogyatkozásban Budapestről, Balatonról, Prágából nézve, vagy részleges napfogyatkozásként pl. Zairéből szemlélve. Mindezt lehet gyorsítva, lassítva, előre, hátra, a Nap felől nézve, vagy akár a Holdról is. Megnézhetjük gyönyörű Földünket a marslakók szemszögéből is vagy akár a jeges Europáról is, ha éppen nem takarja el a Jupiter. Előtérként mindenféle földi tájak mellett holdbeli vagy marsi tájat is kérhetünk, sőt egyéb előtér állományok le is tölthetők a Stellarium honlapjáról. Felgyorsítva az időt, távcsövünket a Iapetusról a Szaturnuszra irányítva csillogó szemekkel gyönyörködhetünk a Naprendszer ékszerének szépségében és népes hold-családjának hancúrozásában, mint bogarak a lámpa körül. Elkalandozhatunk évezredekkel korábbi korokba, vagy éppenséggel megtudhatjuk milyennek fogják látni a csillagos eget mondjuk ötezer év múlva élő leszármazottaink...

Csak gratulálni lehet a Stellarium fejlesztőinek, akik egy, a maga nemében tökéletes csillagászati megjelenítő szoftvert hoztak létre, amatőr csillagászok és a csillagokban gyönyörködni vágyók nagy örömére.

2009. január 18., vasárnap

Isten éltessen Pinyó!




Köves Miklós - ismertebb nevén Pinyó - 60 éves. Ezt a tekintélyt parancsoló évfordulót méltó módon ünnepeltük a PECSA-ban január 17-én este fél 9-től majdnem éjfélig. Egy egész életpályát bemutató, több, mint három órás rock koncertet élvezhettünk szombaton, ahol szinte minden zenész, aki valaha is együtt játszott Köves Miklóssal, eljött és együtt ünnepelt vele, velünk. A koncert néhány Mini nótával indult a jelenlegi felállással, majd Török Ádám konferansziéjával zenekarról zenekarra, korszakról korszakra léptek fel a 70-es, 80-as, 90-es évek rockzenekarai amiben Pinyó hozta a "kettőnégyeket" és egyéb ritmusokat. A fellépő zenekarok sorrendben: Régi Nonstop, Új Nonstop, Piramis, RABB, Besenyő Blues Band, végül ismét a Mini; ez a rocktörténeti időutazás a teljesség igényével mutatta be Pinyó dobok mögött töltött 44 évét. Sajnos a Piramisból Révész Sándor és Som Lajos nem jött el két nótát eljátszani Pinyó 60 éves szülinapján, ami "első látásra" nem tűnik szép gesztusnak tőlük. Ezzel együtt a Piramis nóták is jól szóltak. A kivetítőn az élő tartalmak mellett régi fényképfelvételek és klipek is szórakoztatták a nosztalgiázó teltházat. A buli végén az elmaradhatatlan jamsession, ahol mindenki "rázott" egy kört a bluesban. Vagy háromszor is visszatapsoltuk Pinyót! A buli legvégén koccinthattunk az ünnepelttel.
Isten éltessen sokáig és még sok jó bulit kívánunk, Pinyó!

2009. január 14., szerda

Vers Prostatikus vogon Jeltz tollából












Ó, pirsönő morgolosta
Vízelevényeid mint a
Többözös rejtjeméh hátán
A szederjes gennyekély.

Huss, fohászom száll feléd
Kedvelátos zümmögényem!

Abroncskodón körbesarj
Suhogó pettyeleveddel,
Mert szétmarcangolom takonybibircsókjaidat
Pacagánycsökömmel, meglásd!


(Prostatikus vogon Jeltz)

2009. január 7., szerda

Ki érti ezt? - Telekommunikációs cég ügyfélszeretetéről

Akármennyit töröm a fejemet, sehogy sem értem..

Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy otthonomban szükségem van Internet elérésre. Iziben kinyomoztam, hogy melyik szolgáltató cég kínálja a legelőnyösebb szolgáltatást. Természetesen szükséges volt vezetékes telefonszolgáltatást is megrendelnem az ADSL mellé. Megrendeltem tehát az ún. "felező díjcsomagot". Legnagyobb csodálatomra néhány héten belül bekötötték a rendszert és azonnal, hibátlanul működödtt is. Érkeztek a számlák, melyek teljesen korrekt adatokat tartalmaztak, pontosan 3500 Ft havonta, tehát nem követték azt a divatos gyakorlatot, hogy "5 forintot ígérünk, de befizetni már 10 forintot kell", egyszóval maximálisan elégedett voltam.
Talán fél év is eltelt, mikor egy szép őszi szombat délelőtt csörög a vezetékes telefonom. Egy kedves hölgy hívott a telefonszolgáltatótól, udvariasan megkérdezte nem zavar-e, van-e öt percem arra, hogy vele beszélgessek egy kicsit. Miután megnyugtattam, hogy egyáltalán nem zavar szombat délelőtt, elmondta, hogy a szolgáltató gondos statisztikai elemzést végzett az én telefonálási szokásaimból és arra az eredményre jutottak, hogy nekem lényegesen előnyösebb lenne egy másik díjcsomagba átjelentkeznem. Közölte azt is, hogy az is elég neki, ha a telefonba igent mondok, máris átregisztrál az új, sokkal előnyösebb, sokkal szebb, sokkal színesebb és sokkal illatosabb díjcsomagba. Zavaromban igent mondtam.
A számlák ezután is pontosan érkeztek, az első borítékban még egy levél is volt, ahol gratuláltak az új díjcsomaghoz... Nyilván kitalálta a kedves Olvasó, hogy a szép, előnyös, színes, illatos díjcsomagban már 8-9000 Ft körüli összegeket emeltek le az OTP számlámról 3500 Ft helyett.
Rövid türelmi idő után e-mail-t küldtem a szolgáltatónak, válasz azóta sem érkezett. Ezután telefonon próbáltam egy ügyintézőt elérni, ami mintegy 28 percig tartó, bonyolult menürendszereken történő navigálással, nem kevés várakoztatás után végül sikerült. Az ügyintéző közölte, hogy nem lehet a díjcsomagot visszacsinálni, mert... - és itt valami számomra érthetetlen szabályzati és jogi idézetek következtek. Felháborodásomat jeleztem. Ekkor az ügyintéző kínkeservesen elmondta, hogy talán létezik egy megoldás: át kell jelentkeznem egy harmadik díjcsomagba és ha pontosan két hónapon belül jelzem, hogy az új díjcsomag mégsem felel meg, akkor én választhatok tetszőleges díjcsomagot magamnak - még a felezőt is -, mert "a Szolgáltató mindent elkövet ügyfeleinek elégedettségéért".
Így tettem. Három hónap múlva ismét és azóta is 3500 Ft-ot fizetek havonta a vezetékes telefonszolgáltatásért.

Ki érti ezt, hogy egy évente sok milliárdos forgalommal működő gigászi telekommunikációs cég ilyen szánalmasan kell, hogy átverje ügyfeleit? Én nem...

2009. január 5., hétfő

Felejthetetlen...(Zene)


Január 1-én felejthetetlen élményben volt részem: a Magyar TV lejátszotta a 2008. nov. 14 felvett, "Ő és Carmen" c. koncertfelvételt Horgas Eszter és Al Di Meola főszereplésével. Elbűvölten néztem és hallgattam ezt a csodát, amit színpadra varázsolt a művésznő és a "nagy Ő". Persze a világhírű gitárművész és hazánkban méltán legismertebb és legszeretettebb, mindig új utakat kereső fuvolaművésznő mellett nem szabad elfeledkeznünk a zenekar többi kiválóságáról sem, Gumbi Ortiz percussion, Peo Alfonzi gitár, Lantos Zoltán hegedű, Hárs Viktor bőgő, Cseke Gábor billentyűk, valamint Kaszás Péter dobok. Ebben a több, mint másfél órában oly magas szintű zenei profizmust, virtuóz hangszerjátékot, szívhez szóló harmóniákat, érdekes és szellemes hangszerelési megoldásokat hallhattunk, láthattunk, hogy napokig hatása alatt voltam. Metronom pontossággal szólaltak meg minden hangszeren még a 32-ed ritmusok is, egyszerűen hibátlan buli volt. Egy szomorúságom van, hogy élőben nem láthattam. Bízom benne, hogy az "Ő és Carmen" és más produkciók is színpadra kerülnek még a jövőben ezekkel a csodálatos művészekkel...

2009. január 4., vasárnap

Megtaláltam...

Egy kedves barátom küldte nekem ezt a verset Karácsonyra:


Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'

S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,

Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,

A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!

A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.


Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

(Reményik Sándor)

2009. január 3., szombat

Kezdet...


Új blogom lett. Szeretni fogom, úgy érzem. Sok olyan gondolata van az embernek, amit soha, sehova nem jegyez le, ezért aztán feledésbe merül. Ezek között nagy ritkán érdekes is előfordul. Ide le fogok mindent írni, amit érdemesnek tartok, még akkor is, ha nem kidolgozott gondolatsorról van szó. Hátha jó lesz még valamire.

Boldog Újesztendőt kívánok mindenkinek.